Megpillantottam Ludmilát. Nagyon sietett. Gyorsan utána iramodtam...volna, ha Camila nem állít meg.
-Francesca! Gyere, mutatnom kell valamit.- ekkor megragadta a karom, és elhúzott. Egészen a közeli bárig vitt, majd leültünk egy helyre. Ekkor a színpadon felbukkantak a srácok: Naty, Lara, Ludmi, Leon, Diego, Federico, Broduey, Leon, és Maxi. Belekezdtek egy nagyon ismerős dallamba.
Quero ser tu mar
Cuando tengas problemas
Y así poder lavar, tus penas
Tus letras ser, dar vide a tu cancion
Juntos rimar cada día, ahí estaré.
Llámame y ya te acudiré
Por ti siempre ahí estaré
(Oh girl, oh boy)
Tan aseguro como que manana saldará el sol
Ahí estaré.
Igen, a Llámame volt. A végén én is csatlakoztam.
-Boldog szülinapot Fran!- kaptam egy csoportos ölelést.
-Köszi srácok!
-Indulhat a buli?- nézett rám Lara.
-Milyen buli?- kérdeztem, mire bekapcsoltak egy zenét. A fények elsötétültek, és mindenki táncolt.
......
Már vagy fél órája ment a buli, mikor kikapcsolt az összes fény, világos lett és elhallgatott a zene. A világosban rájöttünk ki volt a tettes.
-Ó, hogy engem már meg sem hívnak?- nézett ránk Violetta.
-Pontosan! Ezért el sem kellett volna jönnöd! Egyáltalán honnan tudod te ezt?- értetlenkedtem.
-Én is a suliba járok, nemdebár? Lehet, hogy hallottam egyet s mást.- nézett gonoszan.
-Mit képzelsz te?- rohant volna Cami, de Broduey lefogta. Ekkor visszajöttek a színes fények, és a zene. Mindenki újra táncolni kezdett. Hirtelen nem is tudom mi okozta, lehet a nagy zajtól, vagy Violetta puszta jelenlététől, de megfájdult a fejem. Leültem egy asztalhoz, majd homlokom a kezemnek döntve majszolni kezdtem egy csokiskekszet. Egyszer csak azt hallottam, hogy valaki leül mellém. Felnéztem. Diego volt az.
-Jól vagy?- kérdezte.
-Igen, csak egy kicsit megfájdult a fejem..
-Gyere kimegyünk egy kicsit.- majd a karomnál fogva magával húzott. Kint már sötét volt. Jó volt érezni a csöndet és a friss levegőt. Diego leült a legközelebbi padra. Leültem mellé.
A nap az ablakomon vakított be, én pedig gyorsan kiugrottam az ágyból. Lerohantam a konyhába enni gabonapelyhet. A konyhában nagy meglepetésemre senki nem volt, egy cetlin kívül:
"Dolgozni mentünk. Reggeli a hűtőben. Puszi: anya és apa"
Szuper! A szülinapomon kell korán menniük és még boldog születésnapot sem kívánnak. Elővettem a gabonapelyhet és a tejet majd enni kezdtem. Ezután elbaktattam a fürdőbe arcot, fogat mosni. Ezután a szobámba mentem, felvettem egy rózsaszín fekete virágos bő pólót, fekete nadrágot, egy nyakláncot és egy karkötőt. Megfésültem a hajam és ezután felvettem a fekete telitalpúm és elindultam. A suliban először Violetta jött elém.
-Jaj Fran, hallom ma van a szülinapod! Milyen öreg vagy már! Én, bezzeg fiatal vagyok!- nyávogta. Azt hittem mindjárt lekeverek neki egyet, de megjött Diego.
-Hagyjad Francesca, ő már csak ilyen.
-Igazad van, menjünk!- majd odamentünk Larahoz, Ludmihoz, Camihoz és Natyhoz. De ott voltak a fiúk is, vagyis Leon, Fede, Brodduey és Maxi is.
-Hali!- köszöntem.
-Szia Fran! Nekünk most mennünk kell.- mondta Lara, majd mindenki elment, Diegon kívül.
-Mit csinálnak?- néztem rá.
-Én nem tudom, de boldogat.- kacsintott. Elmosolyodtam. Csengettek, vagyis kezdődött az első óra, a tánc. Bevándoroltam a terembe és a helyemre álltam a tükör elé. Kicsivel később a többiek is megérkeztek, majd szépen, lassan belépdelt Gregorio is. Pityuka labdáját a magnónak dobta, és elindult a Yo Soy Así. Mutatta a koreográfiát, mi pedig követtük. Óra után rögtön a zeneterembe mentem. Pocsékul éreztem magam, mert elfelejtik a szülinapom. Zongorázni kezdtem a Codigo Amistadot. Elkezdtem énekelni.
Planeta de las chicas, exclusividad
La clave son las risas
Codigo Amistad
Planeta de las chicas, exclusividad
La clave son las risas
Codigo Amistad
Egyszer csak csengettek, énekóra következett.
- Ma bemutatjuk a csoportos dalokat. Az első csapat a lányok csapata: Violetta, Francesca, Ludmila, Naty, Camila és Lara. Gyertek.- hívott minket Angie. Mi mind kiálltunk a fiúk elé és elkezdtük énekelni a Veo Veot. Természetesen Violetta énekelte a legtöbb szöveget. Lara alig kapott valami szólót. Ezután Angie értékelt minket. - Rendben! Violetta, nagyon ügyes voltál, tökéletesen énekeltél mindent. Francesca, te is nagyon jó voltál, még a magas hangok is tökéletesen kijöttek...- még elmondta a többieket is, és még énekeltek egyet a fiúk. Ők a Voy Por Tit énekelték. Nagyon jók voltak. Szünetben oda akrtam menni Larahoz beszélgetni, de eltűnt. Meg akartam kérdezni a többieket, hogy hol van, de nem láttam senkit, Diegon és Leonon kívül. Odamentem Leonhoz, ugyanis ő biztosan tudja hol van Lara, mert látni lehet: nem közömbösek egymás számára. De Leon túl jófiú, így nem akarja összetörni Violetta szívét. (már ha van neki)
-Leon! Nem láttad Larat?- rohantam oda.
-De láttam.
-És hol van?
-Hát..azt nem tudom...
-Ajj Leon, túl fárasztó vagy...- ekkor ott ment el Die, gondoltam megragadom az alkalmat, hátha ő tudja.
-Te sem láttad?- néztem rá reménykedve.
-Kit, mit, hol?- bombázott.
-Larat!
-Ja, nem mostanában nem láttam.- ez így nehéz lesz. De mit csinálhat, hogy folyton elmegy? Ja, és e ne felejtsem, Diegon kívül boldog szülinapot senki sem kívánt. :c
Reggel egész korán bent voltam már a Stúdióban, csak, hogy próbálhassak. Ez meg is történt. Szép lassan megjött Lara, Ludmi, Naty, Cami és Diego. A próbámat is nézték egy kicsit.
A próbám után Gregorio jött oda hozzám.
-Francesca! Maga a legtehetségesebb diákok közé tartozik, ezért kap egy plusz feladatot. Méghozzá azt, hogy énekpárbajoznia kell egy fiúval. Délután jöjjön a nagyterembe és meglátja kivel.
-Rendben.- bólintottam. Nagyon örültem, hogy plusz feladatot kaphatok, mert tehetséges vagyok. Ezután a lányoknak is elmeséltem ezt. Épp Laraval beszélgettem, amikor Diego kezdett próbálni. Elkezdtem mosolyogni és mosolyogva nézni. Amikor végzett még meg is tapsoltam. Láttam, hogy tekintetét rám szegezi. A dal után oda is jött hozzánk.
-Na, jó voltam?- mondta egy kicsit sem beképzelten.
-Igen.- mosolyogtam.
{Délután
Bementem a nagyterembe ahol Gregorio és Diego fogadott engem.
-Francesca, az ön párbajtársa Diego lesz.- mutatott Die felé. Nem bírtam nem mosolyogni. Leültem Die mellé a színpadra.
-Tudtam, hogy te leszel az.- nézett felém. Én csak mosolyogni tudtam.
-Francesca! Maga az En Mi Mundo olasz változatát fogja énekelni. Diego! Maga pedig a Habla Si Puedest. Kezdhetik a próbát!- ment el Gregorio. Én a zongorához mentem majd a dalt kezdtem játszani. Énekelni kezdtem. A dal felénél Diego is becsatlakozott. Én csak mosolyogni tudtam erre. Diego is a zongorán kezdte játszani a Habla Si Puedest. Én csak mosolyogva néztem. Amikor befejezte a dalt hozzám lépett.
-Nem jössz el a parkba kicsit lazítani?- kérdezte.
-Megyek!- bólintottam. A parkba hoztam a gitárom. Odaadtam Diegonak, mire ő a Aprendi A Decir Adiós dallamát játszotta. Mosolyogva énekelni kezdtem, ahogy ő is. Ezután beszélgetni kezdtünk.
-És mi a kedvenc dalod?- kérdezte.
-Hmm..Az Alcancemos Las Estrellas. Neked?- néztem rá.
-Friends 'Till The End.- mondta egyből. Ebben a pillanatban Violettát pillantottam meg. Fájdalmas tekintettel néztem, mire Die is hátra fordult. Vilu meglátott minket, így odajött.
-Jajj, hát itt van az új pár! Fran és Die! Hát nem aranyos?- nyavalyogta.
-Hát te nagyon hülye vagy! Mi nem vagyunk egy pár!- kiáltottam és elviharoztam. Violetta nagyon feldühített. Mi az, hogy egy pár? Róla azt sem lehet eldönteni, hogy épp kivel kavar!
A Studioba mentem, ugyanis ott maradt a gitárom. Amint meglett kimentem a parkba, pengettem hármat, majd elkezdtem az En Mi Mundo olasz változatát.
Tin confasso che
No so bene, cosa fare
Forse e perché
No ho tempo, per pensare.....
Ettől egy kicsit lenyugodtam. Ebben a pillanatban Natyt pillantottam meg. Intettem felé egyet, ő is majd felém jött. Leült mellém, majd beszélgetni kezdtünk.
-Mi ez a fej?- kezdte Naty. Ennyire látszik rajtam, ha ideges vagyok?!
-Violetta. Violetta a bajom!- fakadtam ki.
-Mit csinált már megint?- nézett rám Nata.
-Diegoval elmentünk a parkba próbálni meg beszélgetni erre jön, hogy "Jajj, hát itt van az új pár! Fran és Die! Hát nem aranyos?" Pont ő mondja, mikor azt se lehet eldönteni, hogy kivel van éppen. Mit kell folyton kavarni?- csaptam a homlokomra. Nata csak megölelt.
-Fotó?- nézett rám, mire bólintottam. Elővette a telefonját, majd felénk tartotta. A fénykép pedig Twitteren landolt.
@NatyVidal: Végre mosolyogsz! :3 #happy #yeey #finally #best #friends @Francesca_Cauvigila
Bírom ezt a lányt. Nagyon is. Miután Naty egy kicsit jobb kedvre derített visszamentem a Studioba. Bementem a táncterembe ahol Diegot láttam izompólóban, ahogy a Podemosra táncol. Csönfben bementem és leültem. Úgy tűnik észrevette, mert "Pityuka labdával" lekapcsolta a zenét.
-Hello.- intett.
-Szia. Folytasd csak nyugodtan, nem...nem zavarni jöttem...- mentegetőztem.
-Nem zavarsz.- kacsintott rám, majd újra zenét kapcsolt, de most a Llámame-t. Előkaptuk a kalapokat és táncolni kezdtünk. Nagyon jól szórakoztam. Ez a sapkával táncolás egyszerűen csodálatos.
-Nekünk nem próbálni kellene?- kérdeztem nevetve.
-Jaj de, na gyere!- jutott eszünkbe, majd én a zeneterembe, ő pedig az énekterem felé ment. A szintetizátorhoz mentem, majd játszani kezdtem a dallamot. Először behangoltam. Ezután előlről kezdtem és elkezdtem énekelni. Azt képzeltem, hogy a saját koncertem van, vörös rúzsban vagyok és énekelek, táncolok. De jó is lenne...
/én csináltam a gifet, bocsi, hogy kicsit hibás/
{Kicsit később
Már kezdett sötétedni, én pedig még mindig próbáltam. Szerintem már tökéletes volt, ezért elindultam. Kicsit sötét volt már odakint. Egyszer csak hallottam, hogy valaki odalép mellém...Nagyon megijedtem, így felé néztem. Kis megnyugvással láttam, hogy az a valaki Diego volt. Elröhögtem magam, hogy milyen betoji voltam. Die furán nézett rám.
-Ilyen vicces vagyok?- kérdezte.
-Nem, csak nagyon megijedtem tőled.- mosolyogtam tovább.
-Hazakísérjelek?- kérdezte.
-Igen.- bólintottam. Ketten sétáltunk a sötétben. Beszélgettünk...
-És van testvéred?- kérdezte.
-Igen. Lucanak hívják és egy bárban dolgozik.- válaszoltam.
-Nekem nincs testvérem. Anyámmal élek, apumról pedig semmit sem tudok.- hajtotta le a fejét.
-Sajnálom.- tettem a hátára a kezem.
-Nem kell, nem a te hibád.- nézett felém. Egy kis idővel később haza is értünk hozzám.
-Köszönöm.- néztem rá.
-Mit?- kérdezte.
-Hogy hazakísértél, és mindig itt vagy velem.- mosolyogtam egy nagyot.
-Nincsmit.- kacsintott. Ezután egy kicsit behívtam, megkínáltam egy kis itallal, és meg két képet is készítettünk.
@Francesca_Cauvigila: Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz és megnevettetsz. Mintha a második bátyám lennél. Nagyon jó barát vagy @DiegoHernandez! #firends #thanks #bro
@DiegoHernandez: Igazán nincs mit. Nagyon szívesen teszem ezt :) ;) @Francesca-Cauvigila
Ma reggel kivételesen magamtól ébredtem. Ez nálam elég nagy csoda. Amint felkeltem felvettem egy fehér, fekete pöttyös ruhát, piros magassarkút, a hajam kiengedtem és beletettem egy piros masnit. Az ujjamra felvettem egy gyűrűt, majd megfogtam a telefonom és elindultam. A Studioban rögtön Lara jött oda hozzám.
-Szia Fran!- köszönt.
-Szia Lara!- mosolyogtam. Ebben a pillanatban Ludmi, Cami és Naty is megjött. Ekkor Diego jött oda hozzánk.
-Hello.- vigyorgott. Olyan vidám, boldogságot hoz mindenki életébe. Mindig mosolyog és nevet.
-Szia Diego!- néztem rá. Bemutattam neki a lányokat, vagyis Larát, Ludmilát, Camit és Natyt. Ebben a pillanatban persze természetesen megjött Violetta is...
-Hello új fiú! Vilu vagyok, a Studio21 sztárja!- állt Diego elé. Nagyon mérges lettem, de nem is tudom miért. Hirtelen Diego elé vetettem magam, és jó nagyot estem...Violetta természetesen hisztérikusan felkacagott.
-Béna lúzer!- mutatott rám, majd elment. Ekkor már csak azt vettem észre, hogy Diego, Camila, Ludmila, Lara és Naty hajol fölém.
-Fran, jól vagy?- kérdezte Diego. Lassan felkeltem.
-Persze!....vagyis fogjuk rá...- haboztam.
-Gyere, mert elkésünk.- ragadta meg a kezem Lara. Gregorio órájára mentünk. Én Ludmi mellé ültem, Lara Cami mellé, Naty Violetta mellé (szegéény), Diego pedig Leon mellé. Ekkor bejött Gregorio.
-Na szóval, a feladatot jövő hétre kell leadni, senki nem kap több időt. Világos?- mondta, mire bólintottunk.
-Egyedül kell dolgozniuk. A feladat az lenne, hogy megírjátok a dalt, terveztek hozzá egy megjelenést, vagyis ruhát, terveztek egy koreográfiát és előadjátok a színpadon.- ecsetelte. Óra után a folyosón dúdolgattam az Aprendí a Decir Adiós dallamát, amikor Diego és Leon jött oda hozzám.
-Mizu Fran?- ijesztettek meg.
-Jajj, fiúk, de megijedtem..- kaptam a szívemhez.
-Mi jót csinálsz?- jött közelebb a kottáimhoz Die.
-Elteszem a kottáim!- lobogtattam a kottáim a szemük előtt. Ekkor Die elmesélte, hogy Vilu az órán Leonnal flörtölt.
-Csodálom, hogy rád még nem vetett szemet.- forgattam meg a szemeim. Hát igen...Vilunak minden fiú kell.. Tavaly is kettő volt neki.
-Remélem nem is fog...Nekem nem jönnek be a ribik.- nevetett. Én is elmosolyodtam.
-Violetta nem is ribi.- jelentette ki Leon, mi pedig furán néztünk rá.
-Leon!- hallottam Violetta rikácsolását.
-Most megyek, pá!- intett. Mi is intettünk Diegoval. Ezután elmentem próbálni, Diet magára hagyva. Az udvar lett a tökéletes hely, és próbálni kezdtem. Először leültem a padra, elővettem a gitárom és énekelni kezdtem. A távolban Dieguitot pillantottam meg, így el is mosolyodtam. Ekkor viszont Andrés jött, és integetni kezdett. Nekem röhögőgörcsöm támadt, így abbahagytam az éneklést.
Sziasztok! Francesca Cauvigila vagyok, ma lesz az első napom a Studio21-ben. Nem ez az első évem, de ettől még nagyon várom. Reggel felkeltem, lementem enni egy kis gabonapelyhet.
-Jó reggelt!- köszöntöttem anyát és apát.
-Jó reggelt kicsim!- mosolygott anya, majd elém tett egy tál gabonapelyhet és egy üveg tejet.
-Na én megyek sziasztok!- intett apa, majd kilépett az ajtón.
-Na és várod már az első napod?- kérdezte anya.
-Igen!- motyogtam teli szájjal. Anyu csak mosolygott és mosogatott tovább. Miután készen lettem felmentem öltözni. A rózsaszín ujjatlan felsőmet és egy fekete nadrágot vettem fel. Nyakamba a kedvenc fekete, arany medálos nyakláncom tettem bele. A fejem búbjára csúsztattam a napszemüvegem, ugyanis még sütött a nap. A hátamra kaptam a piros-sárga foltos táskám és elindultam.
Az úton senkivel nem találkoztam. De a stúdióban viszont már messziről láttam Larát a legjobb barátnőmet. Ő a legjobb fej a világon. Idén ő is felvételizik, és minden reményem, hogy felveszik. Nem csak Larát, hanem Violettát is láttam. Ő az ősellenségem. Minden fiú kell neki...Tomás, León..ekkor eszembe jutott, hogy Tomás nincs is itt. Ekkor örültem is, meg nem is. Örültem, mert sok fájdalmat okozott nekem, és végre nincs többé, de nem örültem, mert ő volt az első szerelmem. Lari mellett ott állt még Ludmila. Vele is nagyon jól összebarátkoztam a nyáron, de Vilu még csak fel sem hívott. Camila is ott volt, aki már a kezdetektől fogva nagyon jó barátnőm. Natalia is ott volt, Ludmi legjobb barátnője. Láttam még Maximilanot, Leonardot, Federicot, és egy fiút, akinek nem tudtam a nevét...
Egyet meg kell hagyni: nagyon helyes. Ekkor belépett Gregorio, a Studio21 igazgatója.
-Jó reggelt! Új év, új munkák. De mielőtt még nekisietnénk, kezdődjön a felvételi!- ekkor a felvételiző diákok (köztük Lara is) elindultak a nagyterem felé. Én az ajtóhoz mentem, hogy megnézzem Larit, és, hogy megtudjam ki az a titokzatos fiú...Több ember között egyszer csak Lara következett. Az Alcancemos Las Estrellast énekelte. Azt láttam a tanárokon, hogy tetszik nekik. Most jött a tánc rész. A Dernéries Minutes című dalra táncolt. A zenei résznél pedig gitáron játszotta az On Beat-et. Azt láttam a tanárokon, hogy tetszik nekik. Egyszer csak Ludmi toppant mögém.
-Szia Francesca! Mit csinálsz?- nézett rám.
-Larit nézem.- mutattam a legjobb barátom felé.
-Áh! Nézem én is!- lelkesedett, majd mellém állt. Ekkor következett az a fiú.
-Hogy hívnak?- vonta fel a szemöldökét Gregorio.
-Diego Hernández.- szóval ez a neve. Megtudtam még, hogy 17 éves, és hogy spanyol. És nagyon jól énekel. A Yo Soy Así-t énekelte. Kíválóan táncolta a Llámamet, nagyon jól gitározta a Podemost.
Mikor végzett kijött.
-Hello. Láttam, hogy nézted a felvételim. Diego vagyok. Mi fogott meg bennem annyira, hogy néztél engem?- kérdezte. Wáo!
-Hello. Fran vagyok. Nem láttalak még itt, és kíváncsi voltam, hogy ki vagy.
-Hmm..nem szeretnél velem egy turmixot meginni, Fran?- kérdezte.
-De, szívesen.- bólintottam. Ezután Die intett, majd elment. Rögtön Cami viharzott oda hozzám és kérdezősködni kezdett. Közöltem vele, hogy én Dieguitot barátként szeretném megismerni. Délután a bárban találkoztunk...Az egyik asztalnál mosolygott. Én is mosolyogtam rá egyet.
-Hello Mozarella!- Mozarella? Milyen név ez??
-Szia Diegy!- mosolyogtam gúnyosan.
-Kérsz egy turmixot?- vigyorgott továbbra is.
-Igen! Epreset kérek!- nevettem. Diego megrendelte, majd beszélgetni kezdtünk.
-Éés..kik a barátaid a Studiobol? Violet, például?
-Neem, a kis Princessel nem vagyunk jóban, ugyanis elvette az első szerelmem.
-Ó, értem. akkor ki?
-Lara, Lulu, Cam és Naty.
-Értem. Nekem a fiúk közül mindenki szimpi.
-Azok is- mosolyogtam.
Sziasztok! Még 1.rész előtt kitenném a hivatalos blog trailert, amit én készítettem. Eléggé kis amatőrke lett, de azért nem annyira rossz. Ja és van négy megtekintésem az Egyesült Államokból! El sem hiszem, hogy a kedvenc országomból vagyis államomból is olvasnak. Na de itt is van a trailerem:
